A világ kigubancolása bennem, mostanában a karaktergyilkosság köré rendeződik.

Mit is értünk a kifejezés alatt. Néhány éve előszeretettel használják olyan emberek lejáratására, akire sokan figyelnek, akivel szemben az egyes egyénnek, vagy csoportnak érdeksérelme van. A dolog teljesen logikusan átlátható.  Politikai megjelenése 2004-ben Amerikában datálódik, ahol a negatív kampány elemeként kezdték használni.

Természetesen ez is megjelent a magyar közéletben, onnan a hihetetlen gyorsan került a gazdaság, az oktatás, de még a gyermek közösségek „kedvelt” eszköze lett a másik gyerek, vagy akár a tanárok mentális tönkretételének.

Azt már rég tudjuk, hogy jelenleg mentálisan (lelki, pszichológiai értelemben) folyik egy „háború”, ami mindennél pusztítóbb.  Az elménket támadja ezernyi impulzus és ember legyen a talpán, aki eligazodik közötte. Védekezni ellene csak a tudatos médiafogyasztással, tanulással, olvasással lehet.

A tudatos médiafogyasztás, a közösségi oldalak jól ( vagy egyáltalán nem ) használata  mindennél jobban megvédi az elménket a romboló hatásoktól. Sajnos csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.

Ahhoz azonban, hogy megértsük milyen eszközökkel élnek velünk szemben, kicsit értenünk kell a közösségi oldalak működési elvét. A több száz ilyen hálózat közül a legismertebb és Európában máig a leggyakoribb a Facebook oldal, ami több millió embert /valós és álprofillal/ fog össze. Emlékezhetünk az internet hőskorában kialakuló iwiw-re, ahová sokan súlyos százezreket fizettek, hogy meghívót kapjanak. Mert akkor a fő vezérelv az önmagam megmutatása, illetve a mások életének figyelemmel kísérése volt. Ezt söpörte le a Facebook a maga kötetlenségével, szabadon csatlakozhatóságával.

A Facebook az idők során sajátságos algoritmust alakított ki. Ma az üzenőfalon az jelenik meg, amivel a legtöbbet foglalkozunk. Ha rákeresünk egy termékre egy kereső oldalon, biztos, hogy az üzenőfalon hamarosan megtaláljuk több formában. Ha egy témakör érdekel, akkor utána járunk (jó esetben) és belépünk csoportokba, követünk ezzel foglalkozó oldalakat. Az algoritmus úgy működik, hogy elénk hozza a témával foglalkozó közel összes hírt, oldalt, egyszóval tartalmat. Minél többet like érkezik tőlünk egy adott témában, annál több információt kapunk róla. Azonban csak erről. Nem adja meg a lehetőséget, hogy pro és kontra elven mérlegelhessünk, és mintegy „AHA élményként” rácsodálkozzunk a dolgok másik oldalára. Ezt leginkább a szemellenzős lóhoz tudnám hasonlítani. Csak előre nézni, a készen elénk adott információt mérlegelés nélkül elfogadni.

Nos erre az alapvetésre épít a karaktergyilkosság is. Ez nem más, mint egy ellenimázs kampány ami nem a politikus ( tanár, orvos, gazdasági szakember, volt feleség/férj) konkrét cselekvésére apellál, hanem személyiségjegyeire, jellemére, és ezt igyekszik felnagyítani. Tehát  általánosít, csúsztat, féligazságokat ír, vagy mond és teszi ezt minden fórumon. A következő lépés az, hogy ehhez felhasználja azokat az eszközöket, amik a Facebookot használók számára jól ismert. Ilyen például a mém (az interneten divat szerűen terjedő kép vagy kép-szöveg kapcsolat. Tartalma rendszerint vicc, pletyka, kép, (ál)hír. /Veszelszki Á. Konfliktuskezelés a médiában)/) amit előszeretettel felhasználnak egy-egy előnytelenül elkapott pillanatot fotózva mintegy alátámasztva ezzel a célszemély alkalmatlanságát, jellemhibáit, esetleg testi adottságait is kifigurázza. De beszélhetünk a kamuprofilkoról, illetve a troll (a sokrésztvevős virtuális kommunikációban szándékosan zavart keltő személy, provokatőr, a számítógép közvetítette beszélgetések résztvevője. Valós célja azonban a téma, a közösség bomlasztása, konfliktusok előidézése. (Veszelszki 2012))

Ezekre az összetevőkre csodálatosan fel lehet építeni egy karaktergyilkosságot. A Facebookon elindulva, amit átvesz a like, a kattintás vadász bulvár, vagy fél bulvár média és már a téma résztvevője porba is hullt.

Ma már nem divat az információ, az informátor hitelességét ellenőrizni. Ma már könnyen lehet egy egykori elítéltből a jog, az erkölcs bajnoka, mert a Facebookon jól megmondta. Sajnos az elménk ellen folytatott többfrontos támadás már kiölte a gondolkodás ősi művészetét.

S hogy ez mennyire régen így van. Emlékezzünk csak. Jézus bevonul az ünneplő tömeg előtt, majd néhány óra múlt őt ölik meg a rabló helyett. Mert a nép így kiáltott. Háromszor. Megerősíti önmagát a választásban. Ez nem más, mint egyszerű tömegpszichózis. A gondolkodásra képtelen, szándékosan hülyített ember büszke választása.

De emlékezhetünk egy Hitler nevű férfi mellé felsorakozó országra és fél Európára…

Vagy az 50-es évek terménybeszolgáltatás, padlássöprés, kulák kivégzések. Igen, megölték a rendszer ellenségét, de a nép éhezett.

A valóságshow-n, Mónika és hasonlókon felnőtt generáció ma már elhiszi, amit egy nap 5-10 alkalommal az arcába tol a Facebook. Ma már elhiszi, hogy a jellemgyilkos mondat igaz. Nem mérlegel, nem hisz a saját szemének, hanem az „igen érkezett több milliárd a városba, megújultak közterek, épületek, parkok, DE, lehetett volna jobban, olcsóbban, és biztosan ellopták a pénzt” gondolatot vallja.  Az hogy ezeknek szigorú elszámolási, tervezési, és egyéb jogi vonatkozása van, már nem jut el az elméjébe. Mert olvastam a Facebook megmondó emberétől. Az, hogy nem törik ki a lába, miközben az orvoshoz megy, n(mert még véletlenül orvos, szakorvos is van)  vagy az óvodába, vagy az új bölcsibe viszi a gyermekét az, teljesen rendben van. Mondhatnám természetes.

A politikai( gazdasági, pedagógusi, orvosi) hullák a káröröm, az ízléstelenség, a butaság talaján és sajnos a hátország hiányaként termelődnek. Ha ki merünk állni valaki vagy valami mellett és azt mondani eddig és nem tovább. Most már elég. Mert van eredmény, mert felmutatható, kézzelfogható, mindenki számára pozitív és jó. Akkor elérjük a végét és nem mérgező környezetben élünk. Hanem konstruktívan előre visszük az adott területet. A bumeráng pedig mindig visszafordul. Mert lehet így is. Mert lehet együtt is gondolkodni. Mert ha a karaktergyilkos eléri a célját és ő kerül a hatalomba, katedrára, orvosi székbe, bárhová akkor mi fog változni? A világon semmi. A rend(szer) ugyan úgy köt mindenkit a szabályokhoz, amitől eltérni felelősséggel nem lehet.

Ha pedig a történelemből hoztam példákat az emberi elme sötét oldalára, akkor egy kis zenei aláfestéssel oldanám ezt súlyossá váló társadalmi folyamatot.

https://www.youtube.com/watch?v=cQv1aYyVUV 

Felhasznált irodalom:

• Zsolt Péter A karaktergyilkosság (Méltányosság Politikaelemző központ )

• Veszleszki Ágnes Konfliktuskezelés a közösségi médiában

• Veszelszki Ágnes Az álhírek extra – és intralingvális jellemzői

• Fodros István Válságkommunikáció

Az értetlenség, ami bennem most él, és egy kérdés. Miért? 

Miért kell olyan dolgokkal egy város közvéleményét hergelni, ami nem igaz. Aminek egyszerűen utána lehet nézni. Vettem a fáradságot és rászántam az időt, hogy megnézzem mi is volt e mögött a sümegi háziorvosi praxis adás-vétele körül. Végeredményben senkinek semmi köze hozzá, hiszen ez pusztán egy üzleti tranzakció két felnőtt ember, hovatovább két vállalkozás között, aminek a hozadékát esetleg érezheti majd a város. 

Nos nézzük. 

Sümeg háziorvosi szolgálatáról több írás is napvilágot látott a napokban, közösségi oldalak „kézről kézre” adják azokat a híreket, melyek a leendő háziorvos, dr. Deák Attila (leendő vevő) személyével kapcsolatosak. dr. Szijártó doktor (leendő eladó) is kommentálta a híreket, közösségi oldalán olvasható bejegyzése szerint, - melyet Kovács Mihály és Oszkó Zoltán társaságában posztolt- az alábbiak olvashatók:

Három meglátás!

1 /Egy ilyen Sümeg egészségügyét érintő ügyben nem kívánok facebook posztokkal üzengetni Végh László mai, -igazából értelmetlen- írására, amiben nem a mihamarabbi megoldásról ír, hanem szinte érthetetlen módon valami harcról és sötétségről tesz említést. Nos, tessék már Polgármester úr a sarkára állni és intézkedni! Helyzet van! Nincs idő késlekedni, nincs idő augusztus közepéig vagy Isten tudja meddig várni.

2/ Dr. Deák Attila leendő sümegi háziorvos az általam írt tegnapi poszthoz hozzáírta a véleményét, melyet ki is fotóztam és ide teszem.

3/ Azt gondolom, hogy a sümegi emberek tiszteletre, őszinteségre és nyugalomra vágynak, szeretnék, ha mihamarabb lenne harmadik háziorvos Sümegen. Most itt a lehetőség élni kell vele! De ha nem akarja Végh úr, akkor mondja meg! Ha találtak már közösen Szabó Krisztinával valakit, akkor nem kell félrebeszélni, ide-oda mutogatni. Egyenesen, őszintén és ha kell összefogva a cél érdekében! Most a cél az, hogy a sümegi betegeket ne kettő szakmailag felkészült háziorvos lássa el, hanem három.

Tisztelettel:

Kovács Mihály

Az oldalon megjelent poszt kommentjeit megnyitva, elsőként Attila Deák alábbi kommentje jelenik meg:

Attila Deák

Polgármester politikát csinált ebből Azt mondta nekem telefonba hogy letelepedési támogatást nem tud adni a testület mert most nincs erre pénz. Szolgálati lakás megy egy van, azért havonta 40-70ezer forint bérleti díjat kell majd fizetni. Ez undorító ...embertelen... így beszélni egy volt orvosról aki 42 évig szolgálta Sümeg Alapellátását

Azt is mondta hogy szerinte az orvosok fizikálisan meg sem vizsgálnak senkit Az arab származású orvos panaszkodott neki, hogy a helyi háziorvosok biankó beutalókat adnak a betegeknek

Diagnózisok vannak rajta beitalás indoka nincs feltüntetve

• Tetszik
• korábbi válasz megtekintése...

                Hozzászólások                    

1 n. Tetszik

Sok aljas ember akadilyoz,hogy ne menjek

Sümegre orvosuknak

De sokan segŤtökěszek Ök vannak többen de a testületbem nem töbsěgben

Polgármesterűk kedden azt mondta nincs letelepeděsi támogatds.nem tud adni,mert cinkes a költsěgvetës Szolgálati lakást se tud adni csak egy 40-70 ezer forimtos běrlakěst,ha az megfelel a családomnak Augusztus 15 ig ěr rá erre az ügyre mert nincs ellětěsi ěrdek ...?Kět höziorvos helyettesitěsěvel el tudják látni Sümeg alapellitisit

4 ó. Tetszik

1 n. Tetszik

Attila Deák https://m.youtube.com/watch?vzrHbjWKJOUs&featurezyoutu.be

 Hamis érettségi bizonyítvánnyal bukott le a sümegi Fidesz egyik tagja 21-04-21

„Attila Deak” és „Attila Deák” profil, az olvasó első látására ugyanazon személyre utal, ami a szembetűnő az a névben lévő ékezet hiányán és a profilfotók különbözőségén túl, az írás stílusában beállt változás, nem beszélve a magyar nyelv helyesírási szabályait nélkülöző írásmódról.

A fenti hivatkozás profilja

A kommenteló Attila Deák profilja:

Attila Deák

Attila „Névjegy" adatainak megjelenítése

Ismerősök

Bejegyzések

 Fényképek

Attila Deák megváltoztatta a borítóképét.

  Attila Deak profilja a facebook közösségi oldalon módosításra került, a háttérkép megváltoztatásával, valamint a név kiegészítésével. Facebook azonosítója: 404162193709574. Megváltoztatott profil neve: Dr Deák Attila Belgyógyász Kardiológus Adjunktus. Létrehozásának ideje: 2019. április 14. Legutoljára 2019. május 1 1 -én posztolt, mely során megosztotta az Országos Mentőszolgálat egy nappal korábban kihelyezett beírását.

Honlapja: drdeakattila.iwk.hu

Kardio-Deák Kft. Ügyvezető igazgatója

E-mail címe: drmeddeakattila@gmail.com

Mobil.: + 36 20 424-1261

A kommentekben szereplő Attila Deák profilja 2021. július 25-én felfüggesztésre került, mind a profilfotót, mind a háttérképet törölték.

Ismerősei között megtalálható Németh Szabolcs és Kovács Mihály, ugyanakkor a profil fotóját „kedvelte” Lili M Deák, aki azonos Attila Deak oldalán is behivatkozott házastársával.

Ezek a zavaros, magyartalan, következetlen és egyáltalán orvosegyetemet végzett emberhez méltatlan megnyilvánulások mentén a következőre jutottam: 

Lili M Deák megjelenése mindkét facebook profilon hitelessé teszi a kommenteló Attila Deák facebook profilt. A profilon megjelenő kapcsolati hálója kivétel nélkül a szélsőséges, Sümeg polgármesterét lejáratni szándékozó csoporthoz köthető, és az ezt megjelenítő írásai tesznek még kiélezettebbé. Megjelenő kommentjei indulati attitűdöt hordoznak magukban, tartalmuk indulatot rejt, kommentjei helyesírása nem tükrözi iskolai végzettségét. A kommentek politikai indíttatást vélelmeznek és kifejezetten Sümeg polgármesterével szembeni megnyilvánulásként mutatkoznak meg az olvasó előtt.

Kiemelendő azonban, hogy Sümeg Polgármesterével szembeni negatív kommentek megjelenését követően, dr. Deák Attila módosította facebook profilját, mellyel egyidejűleg a negatív kommentelő Attila Deák facebook profilja törlésre/felfüggesztésre került.

Az első, "miért?" kérdésem most tovább bővült. Az Attila Deák facebook profil létrehozását a negatív tartalmú kommentek megírása végett használták? Lili M Deák megjelenése mindkét oldalon felveti, hogy Dr. Deák Attila hozta létre? Tudott annak létrehozásáról, majd szüntette meg a negatív kommenteket megíró Attila Deák facebook profilt? 

Ha ez a profil valós. Ha egy ember ilyen stílusban nyilvánul meg leendő ellátási területén, akkor hogy beszél majd egy rászoruló emberrel? Melyikünk beszélhet így leendő főnökével egy állásinterjún? Melyikünk

Ha viszont nem ő írta, akkor ki akar Sümegen orvos lenni, ha így fogadják? 

Emberek, gondolkozzunk. 

A cím, egy Jókai idézet. Milyen találó is. 

.

Olvasom a híreket. Még mindig, pedig már annyiszor megígértem, hogy nem teszem, nem engedem, hogy befolyásolja a hangulatom. Most mégis, nem megy. Elolvasom. Gondoltam, kacsa, ilyen nincs. Aztán egyre többen szólalnak meg. Gyerekek, fiatalok, felnőttek. Érintettek. Értetlenül, kezüket széttárva. Úgy érzik, az út szélén maradtak.

Emlékszem kamasz koromban anyukám nevelőotthonban dolgozott. Sok – sok gyerek került ki a kezei közül. Ki így, ki úgy. Volt, aki az utolsó pillanatig anyunak hívta.  Érezte, hogy többet kell tudnia, és elvégezte a pedagógia szakot. A gyerekek tapadtak rá. Én kollégista voltam, hétvégén jöttem haza, sokszor akkor is dolgozott. Igen. Féltékeny voltam. Igen, cigányoztam. Igen, lenéztem őket. Majd egyik hétvégén azt mondta, megyünk nyaralni. Boldog voltam. Tudtam hová, a részletek nem érdekeltek. Gondoltam együtt leszünk és kibeszélgetjük magunkat. Induláskor derült ki, hogy a csoportjával megyünk kirándulni. Kiakadtam. Nem tudtam mit tenni, mentem. A strandon a legfeketébb cigány lány ült az ölében, és hívta anyunak. A nénik pusmogtak, hogy jó-jó, ha örökbe fogadta, de miért ilyen feketét… Egy hét volt. Lehet 10 nap. Rengeteget tanultam belőle. Elfogadtam őket, megértettem az anyámat és tudtam, hogy nekik ő és a hasonló kollégák az utolsó esély. Nem lettek kurvák, nem lettek drogosok. Szentek sem lettek. Küzdenek a mai napig, mint a vetési varjú. Hogy elfogadják őket, hogy éljenek. Többet nem cigányoztam, nem néztem le őket és nem voltam féltékeny.

Megtanultam, és mélyen belém gyökerezett, hogy ide kell más is. A belülről jövő elfogadás, a szeretet. Nem a sajnálat, hanem a következetes szeretet. Meg még valami, amit akkor még nem tudtam. Azt viszont igen, hogy én ezt nem tudnám csinálni. Aztán munkahely váltás, és jött a gyógypedagógiai iskola. Mindegy hol. Nem az a lényeg. Látta, hogy mit kell tennie. Tudta, hogy ezek a gyerekek mások. Csorgott a nyáluk, dobálták a padot, okosak voltak mint a penge, de a fejüket sem tudták megemelni. Elvégezte a Bárczit. Már túl volt a 40-en. Mert tudni akart velük bánni. Jól bánni. Mert tudta, hogy a következetes szeretet még nem elég. Ide már több kell.

Ma az én gyerekem szobájának a falán az a kép, amit egy kislány rajzolt neki. Egy nyuszi. Mert tudta, hogy az a kedvenc állata. Már akkor nekem is volt diplomám, nem is egy. Tanítottam. Bementem hozzá. Tudtam, hogy ezt én soha nem tudnám így végig vinni. Anya, mi neked a sikerélmény? Szeptembertől májusig az évszakokat tanuljátok. Petőfi költészete egy év. Elmosolyodott és azt mondta az, amikor visszahozzák a szakmunkás bizonyítványt. Az, amikor májusra elmondja a 4 évszakot. Elborzadtam. Nem értettem. A mai napig nem értem. Gerinc műtét után 3 hónappal visszament dolgozni. Az autista gyerek a táblához vágta. Őrjöngtem. Mit keres az osztályodban? Új szabályok, mondta, és tovább csinálta. Aztán elfáradt. Elég volt és már nem volt tűz a szemében. Egyre sokasodtak az új szabályok. Otthagyta. Az élete volt. A nehéz sorsú gyerekektől nem szakadt el. Más formában, de foglalkozott velük. Hasznát véve az egykori tapasztalatoknak. Aztán nem sokkal a 60. születésnapja után már egy másik szabályozás alá került. Ami fölött nincs hatalmunk.

Most azért, anya, ha van mennyország és esetleg Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra a látókörödbe kerül, vagy Szondi Lipót, vagy Bárczi Gusztáv, esetleg Meixner Ildikó, hovatovább Mérei Vera kérlek, álljatok meg, és eszközöljetek ki még egy változást. Mert elborzadtam. Nem értem. Miért lehet olyanoknak, mint ÉN olyan gyerekekkel foglalkozni, mint akikkel ti, mint akikért ti küzdöttetek. Menjetek már oda a Legfelesőbb Hatalomhoz, - állítólag a mostani vezetés elég jól van vele- és üzenjetek, hogy ez nincs így jól. Mert az út szélén maradnak. Mert ha nem értő kézbe kerül, ha nem tanulta, ha nem érti, nem érzi, akkor ezekből a gyerekekből kiveszik a csillogás, kiveszik a gyöngy, ami bennük is mélyen ott van. Én, mi egyszerű pedagógusok játszva kibányásszuk, és öntelt mosollyal nyugtázzuk önnön sikereinket egy „normális” vagy „kicsit problémás”gyereknél. Osztálynál. Évfolyamnál. 

                                                       fotó: http://homeopathyplus.com/wonderful-moments-in-homeopathy/

Anya! Még egy. De ezt a többieknek ne mondd el. Olyanok is foglalkozhatnak velük, akik egyáltalán nem tanulták, fogalmuk sincs, hogyan kell egy disz-eshez szólni. Mit tud. Mit lehet elvárni. Nem lehet már kihagyni azokat a tárgyakat és esetleg más területen kiválót alkotni.  Most ezt hogyan magyaráznád meg? Nem nekem. Nekik. Na jó. Nekem is…

Még egy kis olvasni való: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20170424/iskola-oktatas-torveny-tanulasi-zavar-nyilt-level/

http://www.diszlexia.info/mexinertezis.htm

Egy kis néznivaló. Igaz, nem disz-es gyerekek, de a mondanivaló magáért beszél...

 Kedves Csépe Valéria!

 Sokadik nekifutásra, de elolvastam gondolatait az index nevű oldalon. Sietek leszögezni több diplomás pedagógus, és anya vagyok. 9 éves a fiam. Modern gondolkodású és átlag XXI. századbeli életet élünk. A gyerek kitűnő, bár mióta a szeme romlott a rajz és a technika „csak” négyes. Pont nem érdekel. Emlékszem, mikor 98-ban a NAT-ból vizsgáztunk, az akkori tanárunk azt mondta, tanulják meg, de készüljenek fel rá, hogy változások lesznek, de ettől csak rosszabb lesz.  Jó ember volt és kiváló tanár, de nem szerettem, hogy mindig igaza lett.

Nos, nézzük akkor. Ön olvasáskutató. Pedagógus. Anya. Nagymama.  

Ön olvasáskutató. Vajon miért is van az, hogy nem tudja, Jókainak kiváló meséi vannak. Amik nyelvezetével hozzá lehet szoktatni a gyereket a nagyobb regényhez. Senki nem kérte, hogy Jókait adjanak a gyerek kezébe általános iskolában. Mint ahogyan a versmondó versenyeken örömmel szavaltatják a Lóci óriás lesz című verset. Nevezett „Lóci” egy - az édesapjáról elnevezett - iskola átadóján azt mondta, rettegett attól, hogy meghallja egy apró gyerek szájából ezt a verset. Mert ez felnőtt, érett férfinak való.

Ön olvasáskutató és a Hanrry Pottert ajánlja. Nem ördögtől való, mert lehet a betűket szépen olvasni, gyakorolni. De miért kell kötelezővé tenni egy idegen kultúrát akkor, amikor alapozunk? Amikor alapozunk az alsóban, nem csak a logikai gondolkodást, az írást, olvasást, a készségeket alapozzuk, hanem egy leendő felnőttet alkotunk meg. Miért nem lehet hosszú távon gondolkodni? Ha már alapozunk, akkor tegyük már a magyar irodalommal. Fekte István. Ha csak a Vuk, Kele, Csí unalomig ismert történeteit említem. De olyan nagy merítés lehet a műveiből, hogy az egész alsó tagozat kitelik vele. De persze van más is. Lehet bőven válogatni. Olyan könnyű rámondani a gyerekre, hogy a kortárs irodalom róluk, az ő korosztályukról szól, bele tudnak illeszkedni, és része az életüknek.  

                                                                                                konyveskucko.reblog.hu

Kedves Olvasáskutató Asszony! Ezek a gyerekek már óvodától úgy le lettek terhelve, hogy ha egy felnőttnek kellene utánuk csinálni már kettőkor összecsuklana. Miért olvassanak még a könyvekben is erről? Miért olvassanak az iskolai erőszakról, a bántalmazásról, mikor 1. vagy szembeülnek vele nap-mint nap, 2. nem is értik miről van szó. Az első esetben nem azt mondja, jaj de jó, mással is megtörténik és megtanulom, a technikákat hogyan kell kivédeni, hanem még jobban szorong. A második esetben is szorong, hogy vele is megtörténik? Kevés gyereket látok, akiket ezek a könyvek kimozdítottak a bántalmazott, vagy bántalmazó státuszból. Ám Bagdy Emőke meditációs elképzelése már igen. De ez más téma.

„Gyökeres változás” és „radikális átalakítás”az irodalomtanításban. Is. „Kár, hogy magyar nyelven kevés ilyen mai szerző és irodalom van, de az biztos, hogy a magyartanítást nem lehet az Ómagyar Mária-siralommal kezdeni.” Ezt nem tudom értelmezni. (Hát ez az. Nem olvastam a Hanrry Pottert.) Vannak magyar szerzők, jók és rosszak. Lehet válogatni. Mondok egy példát. Mivel nem akarom, a sokat citált verjük fejbe apát kalapáccsal verset előhozni, és nem akarok senkit negatívan értékelni, egy pozitív példát hozok. Nem tudom Olvasáskutató Asszony, hallott-e már egy kortárs, magyar íróról, akinek könyvei már néhány iskolában bekerültek a kötelezők közé. Remekül működik. Nem nézi hülyének a gyereket, nem akar pátoszt és lehetetlen dolgokat a kicsiktől. Egyet akar. megszerettetni az olvasást. Mit szeret a gyerek? Az állatot. Már akkor maflást kap szegény gyermek, amikor az állatok nincsenek felruházva mindenféle ostoba tulajdonságokkal. (volt már ilyen, őt Fekete Istvánnak hívják. Bár kicsit poros, avétos, de no…) De mégis van MONDANIVALÓJA, a betű méret, a képek már a mesét hallgatónak és az olvasónak is ideális. Telegdi Ágnes sorozatára gondolok. A gyerekek csillogó szemére, mikor feldolgozzák a műveit. De ez csak egy és jó példa a modern gyerekirodalomra. Vagy a Farm, ahol élünk sorozat már elérhető magyar nyelven. Van iskola, ahol napköziben felolvassák. Hm… A büdös kölke meg megveteti az anyjával otthon. Mert tetszik neki. Pedig azért van idő különbség. Meg érték is. De tudom, az nem kell. Mert aki ezt olvassa, tuti nem néz Szulejmánt. Gondolkodni fog...Biztosan van még ezeken kívül is más, de hirtelen ezek ugrottak be.

Digitális oktatás. Nagyon szeretem ezt a témát, és még azt is felvállalom, hogy demagóg vagyok. Kedves Valéria! Vegyen fel egy szabadidőruhát, sportcipőt szombaton és üljön be a saját autójába. Vagy ha az nagyon feltűnő kérjen kölcsön egy 10-15-20 éves Opelt és autózzon el Nógrádba, Borsodba, Szabolcsba, Zalába. Nehogy a tankerülethez menjen, nem is úgy lesz öltözve. Autózzon végig falvakon, kicsi utcákon. Már most tavasz van. A gyerekek kinn szaladgálnak, játszanak, kacagnak, kergetik a pillangót, kacsáznak a tavon. Nem is lenne ezzel baj, ha ezek a gyerekek nem lennének csupaszak, éhesek és nota bene koszosak. A házon nincs ablak, ajtó, nincs áram, víz, nincs ennivaló. Arról, hogy fejlettségben hol tartanak jobb nem is gondolkodni. L. Ritók Nóra. Ő tud erről sokat, nagyon sokat mesélni. Tessék a kezükbe adni a digitális oktatás kellékeit. Vagy ez csak a középosztály egyre csukódó ollójába tartozóknak kell? A magániskolába, az egyházi iskolába? A küszködő állami iskolában is jól mutat, legalább nem kell krétára költeni. Mit csináljon a leszakadó réteg? Igen, olvasson Hanrry Pottert, majd kivarázsolja őket onnan. Más úgysem történik.

Új divat van ám a mai fiatalok körében. Már nem az esztelen fogyasztás, hanem a fenntartható fejlődés. A mai egyetemisták, a jövő anyukái és apukái már nem a tárgyi alapú birtoklást, hanem az élmény alapú életet tartják fontosnak.

Gyakorlati tudás az adatok, memóriaterhelő feladatok helyett. Igen, tanuljanak meg bánni a pénzzel, tanuljanak meg bánni egy családi kasszával. Tanuljanak meg élni a valóságban. Mert nem jön sem Óz, sem Hanrry Potter, hogy elvarázsolja őket onnan. Értéket pedig csak értéken alapuló oktatással lehet teremteni. Ahol a fontossági sorrendet nem az határozza meg, hogy az aktuális elektronikai piac mit diktál. Értelmes, érett digitális tudás hozzá tartozik az alapműveltséghez. De a lónak két oldala van. Nem célszerű átesni rajta.

Csak néhány kérdés. Mégiscsak Ön az Olvasáskutató… és anya…. és nagymama….

Ön szerint milyen módon magyarázzam meg a 9 évesemnek, hogy most rögtön tegye le az Egri csillagokat és olvasson helyette Hanrry Pottert? Vagy Ruminit, amit sírva tett le, mert annyira utálta? Hogyan töröljem ki az agyából A koppányi aga testamentumát? Hogyan magyarázzam meg neki, hogy az imádott Fekete István nem illeszkedik majd az új NAT-ba és feledje el? Mi legyen a Jókai mesékkel, amin felnőtt? Hogy mostantól kötelező lesz számítógép előtt görnyednie és nem olvashat a napon hasalva a réten, mert gyökeresen átalakul az irodalomtanítás. Most vegyek tabletet a 9 évesnek? Nekem sincs. Ha összetörik, ellopják, elhagyja, elromlik, elvarázsolja a nagy varázsló, akkor ki vesz másikat? Vagy nem lesz felszerelése és fekete pont? Esetleg, egyes? A blogját tovább írhatja? Ja, azt igen, mert az digitális. Azért tud csekket befizetni, ismeri a háztartás kiadásait, sőt sportol is. Most mondja meg, mit csináljak vele? Hol rontottam el?

Megyek és megveszem a Hanrry Pottert. Magamnak. Ja, inkább letöltöm. Mindegy, csak valaki varázsolja el ezt előlem. Esetleg Óz?

                                                                      askmissa.com

A divat változik, évszakról évszakra, a nagy divatházak már most – március derekán – a téli kollekción dolgoznak. Sokan naprakészek és ettől teljes a lelki békéjük, hogy folyamatosan toppon vannak és cserélik a ruhatárukat. A szerencséseknek még jól is áll az aktuális trend.

Idén tavasszal a pasztellszíneket és a visszafogott, mégis lendületes formákat hirdették ki győztesnek. Ahogy elnéztem néhány darabot, aki szerencsés és az anyukája a70-es években volt fiatal, kiválóan hasznosíthatja a ruháit.

Ám mi van azokkal a hölgyekkel, akik bár szeretnek alkalmazkodni a divathoz, mégsem cserélik le az egész ruhatárat 5-6 havonta. Mi történik, aki ragaszkodik a minőségi, kézműves termékekhez és akár még többet is áldoz rá. Igaz, ez nem az aktuális divatot követi percre pontosan. Erről kérdeztem Juhász Gézáné, Icut, aki táskákat, lakástextileket álmodik, alkot meg lelkéből és teljesíti sokszor a vásárlói egyedi megrendeléseit is.

Kell-e egy kézművesnek naprakészen követni a divatot?

Nagyon fontos képben lenni a divatot illetően, hiszen a kiegészítőknek passzolni kell a legújabb ruhákhoz, cipőkhöz.

Hogyan lehet megvalósítani a kézműves termékek jellegzetes tartósságát, egyediségét és a divat dinamikusan változó áramlatát?

Idén kedvez a divat nekem. Jellemzően nőies táskákat, kiegészítőket tervezek és varrok. Kedvenc színeim a föld színek. Az idei divat színei a kék, zöld, sárga, rózsaszín. Boldog voltam, amikor arról olvastam, hogy idén a fodor és a még több fodor lesz a menő. Minden kézművesnek meg van a jellegzetes stílusa, a kedvenc formája, színe, díszítési módja, ami csak rá jellemző. Úgy érzem az utóbbi időben én is megtaláltam a jellegzetes Icus stílust. Akárhogy is változik a divat, mégis benne lesz az ízlésem, a szívem és a lelkem.

                 

Tapasztalataid szerint a kiforrott személyiségű hölgyek ragaszkodnak a trendhez, vagy elfogadják a te javaslataidat, esetleg határozott elképzeléseik vannak?

 Vannak nagyon határozott hölgyek, akik ragaszkodnak az elképzelésükhöz, a többség mégis alakítható. Ezt feladatomnak is érzem, hogy ízlést formáljak.

Mennyire lehet megvalósítani az egyedi elképzeléseket? Ha olyat kérnek, amit nem szeretnél elkészíteni, mert tudod, hogy nem lesz szép, mit teszel?

 Az egyedi elképzelések eleinte kihívást jelentettek, most inkább akadályozónak találom. Ha nem fér bele az én ízlésvilágomba és lebeszélni sem tudom, akkor nem vállalom el. Ma már egyre többször mondok nemet. Ennek több oka is van, de elsősorban az, hogy van annyi munkám, hogy megtehetem, hogy csak azokat vállaljam, amikkel azonosulni tudok

Van-e idén tavaszra ajánlatod azoknak a hölgyeknek, akik szeretnének divatosan, ám mégis egyedien megjelenni a munkahelyen, a színházban, esetleg hétvégi kikapcsolódáskor?

Igen, idén tavaszra ajánlom az Ilonka rózsás táskát rózsaszínben, a tulipános táskát és a tavaszi zöld rózsás táskát. A táskákhoz kiegészítőket is készítettem: telefontok, tolltartó, kozmetikai táska, napló borító. Ezekből a romantikus anyagokból igény szerint laptop táskákat is varrok. A vagányabb stílust kedvelőknek ajánlom a webshopban is megtalálható színátmenetes farmer táskát.

Igényes és szép alkotások idén tavaszra, amiben benne van az alkotó szíve, lelke. Magunkkal vihetjük és borús napokon ránézve a virágoktól roskadó, vagy diszkréten sorakozó meseszép táskánkra, feltöltődünk és nem csak az ismerősök elismerő pillantásait fogadhatjuk egy ilyen táskával az oldalunkon. Önmagunkra is büszkék lehetünk. Jól, jót választottunk. 

A táncparkett tükörsima. A falak is, sehol egy kapaszkodó, egy biztos pont. Belibeg egy könnyű fehér ruhás fiatal lány, és megszólal a walzer. Lágyan, kedvesen, sokat sejtetően.

Ám a zenekart más dirigálja. A zenészek nem a lány igényei, lelke és vágyai szerint muzsikálnak. A karnagy nem figyel. Nem látja a lány igényeit. Háttal áll, vele szemben a tükör. Saját magát látja és e szerint dirigálja a zenekart. Közben a lányt felkéri a Miért.

Aztán valahonnan az üvegfalon túlról jön egy fiú. A lány meglátja és már együtt tancolnak. Sokáig, aztán elhatározzák, hogy egy életen át. Aztán a keringő már tangó és szenvedélyes és forró és lágy, aztán elhalkul, mert a karnagy közbelép. Már nem is lehet táncolni. Néhány renitens zenész talán még ad egy-két keringő dallamot, talán már nem is akarja, de egyszer aztán már hárman táncolnak tovább, a fiatal lány, a fiú és egy kislány. A zene közben szól, de már nem Örömóda, hanem lassú gyász-zene, a zenekarból kihullik az egyetlen, aki a rendületlenül keringőt játszik. Halkan, de játssza. A nővé ért lány csak azt hallotta. Aztán már nem volt ez sem, közben jött egy újabb Miért, aki beszállt a táncba. A karnagy pedig csak a saját ütemét figyelte, a kicsi lány nőtt és a férfi áttáncolt a parketten, vissza az üvegen túlra. A nő csak nézett utána, és nem volt kapaszkodó, ahogyan nem tudta a táncot vele tovább táncolni, úgy csak nézte ahogy áttáncolt az életén, és újabb Miért került a helyére.

A zene már nem is zene csak egy monoton zaj, hiányzik az egy, aki a keringőt játszotta. Aztán újabb és újabb Miértek jöttek és a zenekar fogyott, az évek teltek, a fehér ruhás lány pedig csak a Miértekkel táncoló nő maradt, aki szerette volna a fehér ruhás lányt, de nem tudta hogyan is találhatna újra rá. Hiszen a táncparkett tükörsima és sehol egy kapaszkodó. Akik voltak, azok már máshol muzsikáltak.

Évek teltek és a Miértek csak jöttek és táncoltatták a nőt, aki már nem is tudott rendet tenni köztük, csak sodródott és látta, hogy a kicsi lány felnőtt és nem eresztette, hiszen ő volt, aki nem játszott a zenekarban, akire nem hatott a karnagy pálcája. Nem eresztette és ezért is csak a Miértek jöttek, de már a kicsi lányt is elragadva.

S egyszer csak újra felcsendült a keringő és a Miértek arrébb álltak, valahol felsírt egy baba, aki a nő hangjára elmosolyodott. Akkor a Miértek meghátráltak és a figyelték a táncot. Fájdalmas zenekari lárma de valahol mélyen belül szól a keringő lágy, szerető ritmusa, a kicsi fiú mosolya, szeretete előhívja a dallamot. Aztán egyszer csak megszólal az üstdob. Hangosan, váratlanul és határozottan. A karnagy megrogy és eltűnik.

A régi kicsi lány beáll a helyére és keringőt vezényel a régi fehér ruhás kislánynak. Hiszen tudja, hogy az kellene. A meg nem élt évek, a meg nem élt harmónia a meg nem élt boldogság. A kisfiú csak néz és figyel és elhatároz. Megfogad és rájön sok mindenre. A régi kicsi lány pedig felismeri, hogy a Miértek nem tudnak táncolni. Csak rángatnak és a lábadra lépnek. Azok pedig nyomot hagynak. A régi fehér ruhás kislány testében is nyomot hagytak. Mély nyomot. Amik aztán már nem engedték tovább. Amitől már nem hallotta a keringőt, csak a Miértek táncát. A régi kicsi lány pedig a keringőt vezényelné, de aztán látja, hogy már késő. Már csak a Miérteket kell elzavarni, hiszen hozzá is fordulnak. Csendes szenvedéses éjszakákon táncolnak a Miértek a régi kicsi lánnyal. De ő tanult és nem engedi, hogy a Miértek vezessék és nem engedi, hogy rálépjenek, eltapossák. Segít, és elzavarná a rémet az éjszakából, a Miértekből összeállt rémet, de már nem tudja.

A régi fehér ruhás lány újra fehér ruhás lánnyá válik és kinyílik a terem ajtaja és jön valaki, aki rég kiesett a zenekarból és táncolni hívja a régi szép keringő dallamára. De a régi fehér ruhás lány nem tudja mit tegyen. A régi kicsi lány és a kisfiú vele van, a meg nem élt élet, a meg nem tett utak, a fel nem fedezett tájak, meg nem élt érzések még marasztalják a parketten. Pedig már tükörsima. Pedig már a lába sem bírja és az a régi zenekari tag pedig ott áll,és tudja, hogy vele milyen jó. A Miértek réme pedig már kiélte magát benne, már felfalta. Elindul felé, a zenekar kétségbeesetten játszik, és a régi fehér ruhás lány meggondolja magát és visszatáncol és az egyik fele már ott van, de még maradna. Aztán újra elindul és újra visszatáncol. A régi zenekari tag pedig türelmes és vár.

Aztán a zene már a Sors szimfónia és sziréna és kórházi csipogás. És telefoncsörgés és a szavak koppanása. És a harang zúgása és az orgona sírása és a rögek koppanása.

A régi kicsi lány pedig látja a táncparkettről kitáncoló fehér ruhás lányt, aki újra boldogan keringőzik és nincs már kín és csipogás, csak a zene lágy dallama és a fény ölelése...Visszafordul a saját zenekarához és lágy kedves dallamba kezd. A sajátjába. Közben mélyen a lelkében hallja a régi keringő dallamát, mikor egy lány és egy fiú boldogan táncolt egy tükörsima üvegfalú táncparketten. 

Szeretem a kézműves termékeket, ettől jobban a kézműveseket szeretem. A Kézműveseket, akik elsősorban a lelkükkel dolgoznak. Amikor azt látom a terméken, hogy nem sok van belőle, és aki készítette előtte gondolatban simogatta, latolgatta, hogyan is lenne szép. Ha pedig sok van belőle, akkor mind egy kicsit más. Mert ami kedden készült, abban benne van a kedd búja, a fejfájás, a lökdösődés a buszon, vagy a mogorva trafikos. Ami pedig szerdán készült abban benne van a madárcsicsergés és benne van a gyerek ötöse, az unoka mosolya, a hosszú tél után kisütő nap, de a lehullott első hó is. Pethőné Szabó Piroska népi iparművész úgy fogalmazott egy interjúban, amit készítettem vele, hogy „egy kézműves tárgy nem  más, mint út lélektől lélekig”. Ültem a nappalijában és írtam, amit mondott, körülvettek a karácsonyra készített tárgyai és egyenként megszólítottak. Közben hallottam, az életét, amit már jórészt ismertem, de kronológiájában és mélységében nem. Láttam a csillogó szemét ahogy a testvéreiről beszélt és láttam a szeretetet, mikor Szabó János, - a Nógrád Táncegyüttes vezetője -  befutott a beszélgetésbe. Páros interjú lett. Sokat vártam, hogy bennem is megérjen és le tudjam írni azokat, amiket elmondtak ők, és elmondtak a Piroska kezei közül kikerült szépségek. Sikerült, de hiányzott a téma és ha keresem, nem találom…

Aztán egyszer csak rám kiáltott a monitorról egy kézműves alkotás, egy táska. Tovább görgettem, mert mostanában minden varrni tudó táskát készít, de mindig visszamentem, mert ez valami más volt. Persze megkerestem a készítőt és a táska mögül kikukkantott az ember. Ahogyan Piroskát jó rég ismertem, Juhász Gézáné Icu,  – mint dzsinn a palackból – a táskáiból bújt elő. Emberi sors, amit ma divatosnak vélt kifejezéssel női önmegvalósításnak értékelnék. Felnevelt gyerekek, klasszikus női, asszonyi szerep és amikor a sikeressé vált fiatal felnőttek kirepülnek jön az összeomlás. Jön, a hogyan tovább kérdése, ami könnyen a depresszió mély bugyraiban taszítja elszenvedőjét. Ám Icu esetében ott volt az erős hite, és a két keze. Aztán ismét a fülembe csengett Piroska egyik mondata: „A legnagyobb siker pedig, hogy az én készítem – az alkotás öröme a depresszióból is kihozza az embereket.”  Az alkotás segítette át a nehézségeken és ma már ott a csillogás az ő szemében is és mesélő alkotásai már a hidasi varrókörről beszélnek, a kis unoka mosolyáról a két felnőtt gyerek sikereiről, és persze a mogorva trafikosokról, vagy a rosszul elsült fesztiválokról.  

Fontos lenne összezárni és megóvni valódi értékteremtő kézműveseinket. Ne silányodjon olcsó tömegcikké, hanem valódi rangja és megbecsülése legyen. Nem kell mindenen kalocsai mintának lenni, sőt. Azonban a kézi munka megéri a megbecsülést anyagi és erkölcsi értelemben is. Az, hogy valaki rajtuk akar nyerészkedni pedig kifejezetten sértő rájuk nézve. A rutinosak, nem szaladnak bele jól csengő ígéretekbe, de a kezdők bizony igen. A hiénák pedig körül dongják őket, aztán utána csak a rossz érzés marad. Kellene valami „pozitív fesztivál adatbázis” ahol a kézművesek leírhatják tapasztalataikat, mert lehet, hogy az egyiknek kedd, a másiknak szerda, de tudják, hogy mire számíthatnak…  gondolom én…

Minden esetre, ha valakinek nincs jó napja, ajánlom szeretgesse magát legalább azzal, hogy megnézegeti a képeket , mert átsüt róluk a nyugalom, a jóérzés, és a jó energia. Aztán pedig nem hizlal, mint a csoki.

Az eredeti írások pedig itt lelhetők fel: 

http://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2016/01/25/egy-kezmuves-targy-nem-mas-mint-ut-lelektol-lelekig/

http://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2016/03/10/az-alkotoi-orom-es-az-alazat-teszi-eredmenyesebbe-a-kezmuvest/

A kortárs irodalom általában megosztó. Főleg, ha gyerekirodalomról van szó.

Nekem nem jönnek be a konnektornyalogató, apát fejbeverős versek, de az erdei kisállatok sem, akik óvodába járnak és még a 3 évesben is felmerült a kérdés, jó de hol vannak a szüleik.

Általában nem szeretem a gyerekeket ostobának kezelni és ez az irodalmi nevelésben is megnyilvánul. Ennek szellemében Fekete István novellái voltak a nyitó olvasmány élmények, miután évekig tartott az „anya fejből mesélj” korszak. Ezek a mesék kis történetek voltak, ami felölelte az aznapi eseményeket és persze volt, hogy közben én is elaludtam. Örülök, hogy az iskolai olvasókönyvben Schmidt Egon, Gárdonyi Géza is ott van. Most, hogy már olvas, értőn és helyesen igényes lett. Provokáltam és kezébe adtam a konnektornyalogató verseket, de felháborodva letette. Elmondta a véleményét, de én inkább nem írom le. Nem tudnám olyan plasztikusan visszaadni. Aztán láttam Bársony Istvánt, Széchenyi Zsigmondot és Schmidt Egont is a kezében. Persze a Geronimo Stilton is ott szerepel és egy délután túl van rajta. Benedek Elek és Gárdonyi mesék, és történetek.

No, de kortárs irodalom. Itt jött be egy karácsonykor a mélyen gyökerező állatszeretet és Telegdi Ágnes könyvei átütő találkozása. Szerelem lett első olvasásra. Amikor olvasni tanult, ahogy ő mondja „egy felnőtt barátjának” minden este felolvasott egy történetet telefonon a Téli madármesékből. Közben olvasom, hogy van olyan általános iskola, ahol a kötelező olvasmányok közé emelték Telegdi Ágnes könyveit. Kortárs irodalom, ami értéket közvetít, nem üti agyon az állatszereplőit az unalomig ismert tulajdonságokkal. Viszont megismerkedhetnek a gyerekek a valódi állatokkal. Talán arra is rájönnek, hogy a tej nem dobozban születik. Hiszen van olyan fotó, ahol a boci is megszületik. Talán arra is rájönnek, hogy nem kínozzák az állatokat olyan helyen, ami nem az ő életterük, és nem kérnek a nyolcadik emeltre bernáthegyit, vagy húsvétra nyuszit. Vajon mikor veszítette el a kortárs gyerekirodalom a finoman és lágyan átszőtt ismeretátadó szerepét. Tündér Lala és társai kimentek a divatból? Közben olvasom, hogy angliai magyar iskolákban szintén ott vannak Telegdi Ágnes könyvei. Még talán van egy kis remény számomra is. Úgy alakult, hogy találkoztunk az írónővel, aki megfelelő rutinnal kezelte és oszlatta el, az utána már évek óta vágyakozó és az elmúlt napokban felfokozott türelmetlenségtől teljesen leblokkolt nyolcéves szorongását. Sikerült és életre szóló elkötelezettség született a kis lélekben. Olyannyira, hogy a következő prózamondó versenyre készülve, Telegdi Ágnes Egerészölyv balladája legyőzte Fekete Istvánt és Bársony Istvánt. Minden presszió nélkül. Azt hiszem ezért érdemes íri. Ezért érdemes olvasnunk.

Évek óta a betű és az írás, a szó az életem, sőt a kenyerem. Írtam újságot, voltam televíziós, és rádiós is, de most itt ez a műfaj, ami még nem volt. Még van egy kis időm a "Harmincasok klubjában" tehát már néhány dolog kialakult bennem a világról, sőt a forrófejű korszak is elmúlt már. No jó, nem teljesen.

Van egy gyerekem, ami alapvetően meghatároz mindent. Sőt. Elég sajátságosan nevelem, ez is megjelenik  majd jó néhány írásban. Tehát ez már biztosan vár a Kedves Olvasóra.

Aztán persze lesz közélet is, de nem az a fajta, hogy én majd megmondom a tutit és ha nem így lesz, vagy nem úgy gondolja más, akkor az már biztosan ilyen vagy olyan. Nem ragasztok címkéket senkire, mert én sem szeretem, ha rám ragasztgatnak. Hajajjj, pedig mennyi van már...

Még olvasni is szoktam, tehát ez is alakítja a világom, úgyhogy könyv is lesz, gyermekkönyv, sőt kevésbé gyermek is.

Aztán lesz szó a vidékről. Nem azért, mert sikk ma a vidékről írni, vagy gasztroblogot írni "vidékiesen", hanem azért, mert a VIDÉK része az életemnek, a világomnak. S a blog címe meg az, hogy Bennem a világ....

Ja és a stílus. Egyedi lesz, kicsit gúnyos, néha groteszk, sőt vidám és szomorú. Viszont az idézőjel és a zárójel azt fogja jelenteni, mint általában. 

No nézzük. Gyerek, könyv, közélet, vidék. 12 egy tucat blog. "Keress csak rá, mennyi ilyen van!" - mondja most Valaki. Tudom. De azokat nem én írom. - mondom én :)  

Isten hozott kedves Olvasó. Térj be hozzám, és maradj is velem. 

fotó: Pinterest