Minden pillanatban elmegyünk valami mellett, amit nem veszünk észre. Mert számunkra már természetesek és hozzátartoznak mindennapjainkhoz. Nem is sejtjük, hogy az a több száz éves fa másnak, idegennek mennyi csodát adhat, nem is sejtjük, hogy a környezetünkben élő idős mesterek - akiket olykor megmosolygunk - talán szakmájuk utolsó hírnökei. Esetleg olyan értékeket hordoznak magukban, amelyeket el sem tudunk képzelni.
Vagy egy kézműves mennyi energiát, éjszakát, kreativitást tesz egy-egy munkájába, benne van a napja hangulata, a gyereke iskolai eredménye, szerelmi csalódása vagy boldogsága.
Belegondolunk-e abba, hogy egy családi gazdaságban előállított sajt, lekvár, szörp mennyi munka és mennyi öröm.
Körülvesznek minket az értékek, a lehetőségek. Mindenki találhat a környezetében szépet és értékeset. Ezek a mi kincseink. Amiket meg kell őrizni az utókornak, de elsősorban önmagunk épülésére kell használni. Mert csak az hagyhat kincseket az utódjaira, aki önmaga is összegyűjtötte, megélte, feldolgozta és tisztán, sallangtól mentesen adja át az új generációnak.
Az oldal ezt a szerepet hivatott betölteni. Megmutatni a kincseket, amik éltetnek minket. Láttatni és segíteni. Akár programot ajánlani, akár egy szép helyet megmutatni, akár egy embert, akit példaként lehet ajánlani. Sőt olvasni valóval is előállunk.
Szakítsanak időt a napjukból, hogy egy finom kávé, tea vagy házi szörp mellett elutazzanak velünk a saját valóságunkba, ahol kicsit más oldalról látjuk a Kincseinket.