Kedves Csépe Valéria!

 Sokadik nekifutásra, de elolvastam gondolatait az index nevű oldalon. Sietek leszögezni több diplomás pedagógus, és anya vagyok. 9 éves a fiam. Modern gondolkodású és átlag XXI. századbeli életet élünk. A gyerek kitűnő, bár mióta a szeme romlott a rajz és a technika „csak” négyes. Pont nem érdekel. Emlékszem, mikor 98-ban a NAT-ból vizsgáztunk, az akkori tanárunk azt mondta, tanulják meg, de készüljenek fel rá, hogy változások lesznek, de ettől csak rosszabb lesz.  Jó ember volt és kiváló tanár, de nem szerettem, hogy mindig igaza lett.

Nos, nézzük akkor. Ön olvasáskutató. Pedagógus. Anya. Nagymama.  

Ön olvasáskutató. Vajon miért is van az, hogy nem tudja, Jókainak kiváló meséi vannak. Amik nyelvezetével hozzá lehet szoktatni a gyereket a nagyobb regényhez. Senki nem kérte, hogy Jókait adjanak a gyerek kezébe általános iskolában. Mint ahogyan a versmondó versenyeken örömmel szavaltatják a Lóci óriás lesz című verset. Nevezett „Lóci” egy - az édesapjáról elnevezett - iskola átadóján azt mondta, rettegett attól, hogy meghallja egy apró gyerek szájából ezt a verset. Mert ez felnőtt, érett férfinak való.

Ön olvasáskutató és a Hanrry Pottert ajánlja. Nem ördögtől való, mert lehet a betűket szépen olvasni, gyakorolni. De miért kell kötelezővé tenni egy idegen kultúrát akkor, amikor alapozunk? Amikor alapozunk az alsóban, nem csak a logikai gondolkodást, az írást, olvasást, a készségeket alapozzuk, hanem egy leendő felnőttet alkotunk meg. Miért nem lehet hosszú távon gondolkodni? Ha már alapozunk, akkor tegyük már a magyar irodalommal. Fekte István. Ha csak a Vuk, Kele, Csí unalomig ismert történeteit említem. De olyan nagy merítés lehet a műveiből, hogy az egész alsó tagozat kitelik vele. De persze van más is. Lehet bőven válogatni. Olyan könnyű rámondani a gyerekre, hogy a kortárs irodalom róluk, az ő korosztályukról szól, bele tudnak illeszkedni, és része az életüknek.  

                                                                                                konyveskucko.reblog.hu

Kedves Olvasáskutató Asszony! Ezek a gyerekek már óvodától úgy le lettek terhelve, hogy ha egy felnőttnek kellene utánuk csinálni már kettőkor összecsuklana. Miért olvassanak még a könyvekben is erről? Miért olvassanak az iskolai erőszakról, a bántalmazásról, mikor 1. vagy szembeülnek vele nap-mint nap, 2. nem is értik miről van szó. Az első esetben nem azt mondja, jaj de jó, mással is megtörténik és megtanulom, a technikákat hogyan kell kivédeni, hanem még jobban szorong. A második esetben is szorong, hogy vele is megtörténik? Kevés gyereket látok, akiket ezek a könyvek kimozdítottak a bántalmazott, vagy bántalmazó státuszból. Ám Bagdy Emőke meditációs elképzelése már igen. De ez más téma.

„Gyökeres változás” és „radikális átalakítás”az irodalomtanításban. Is. „Kár, hogy magyar nyelven kevés ilyen mai szerző és irodalom van, de az biztos, hogy a magyartanítást nem lehet az Ómagyar Mária-siralommal kezdeni.” Ezt nem tudom értelmezni. (Hát ez az. Nem olvastam a Hanrry Pottert.) Vannak magyar szerzők, jók és rosszak. Lehet válogatni. Mondok egy példát. Mivel nem akarom, a sokat citált verjük fejbe apát kalapáccsal verset előhozni, és nem akarok senkit negatívan értékelni, egy pozitív példát hozok. Nem tudom Olvasáskutató Asszony, hallott-e már egy kortárs, magyar íróról, akinek könyvei már néhány iskolában bekerültek a kötelezők közé. Remekül működik. Nem nézi hülyének a gyereket, nem akar pátoszt és lehetetlen dolgokat a kicsiktől. Egyet akar. megszerettetni az olvasást. Mit szeret a gyerek? Az állatot. Már akkor maflást kap szegény gyermek, amikor az állatok nincsenek felruházva mindenféle ostoba tulajdonságokkal. (volt már ilyen, őt Fekete Istvánnak hívják. Bár kicsit poros, avétos, de no…) De mégis van MONDANIVALÓJA, a betű méret, a képek már a mesét hallgatónak és az olvasónak is ideális. Telegdi Ágnes sorozatára gondolok. A gyerekek csillogó szemére, mikor feldolgozzák a műveit. De ez csak egy és jó példa a modern gyerekirodalomra. Vagy a Farm, ahol élünk sorozat már elérhető magyar nyelven. Van iskola, ahol napköziben felolvassák. Hm… A büdös kölke meg megveteti az anyjával otthon. Mert tetszik neki. Pedig azért van idő különbség. Meg érték is. De tudom, az nem kell. Mert aki ezt olvassa, tuti nem néz Szulejmánt. Gondolkodni fog...Biztosan van még ezeken kívül is más, de hirtelen ezek ugrottak be.

Digitális oktatás. Nagyon szeretem ezt a témát, és még azt is felvállalom, hogy demagóg vagyok. Kedves Valéria! Vegyen fel egy szabadidőruhát, sportcipőt szombaton és üljön be a saját autójába. Vagy ha az nagyon feltűnő kérjen kölcsön egy 10-15-20 éves Opelt és autózzon el Nógrádba, Borsodba, Szabolcsba, Zalába. Nehogy a tankerülethez menjen, nem is úgy lesz öltözve. Autózzon végig falvakon, kicsi utcákon. Már most tavasz van. A gyerekek kinn szaladgálnak, játszanak, kacagnak, kergetik a pillangót, kacsáznak a tavon. Nem is lenne ezzel baj, ha ezek a gyerekek nem lennének csupaszak, éhesek és nota bene koszosak. A házon nincs ablak, ajtó, nincs áram, víz, nincs ennivaló. Arról, hogy fejlettségben hol tartanak jobb nem is gondolkodni. L. Ritók Nóra. Ő tud erről sokat, nagyon sokat mesélni. Tessék a kezükbe adni a digitális oktatás kellékeit. Vagy ez csak a középosztály egyre csukódó ollójába tartozóknak kell? A magániskolába, az egyházi iskolába? A küszködő állami iskolában is jól mutat, legalább nem kell krétára költeni. Mit csináljon a leszakadó réteg? Igen, olvasson Hanrry Pottert, majd kivarázsolja őket onnan. Más úgysem történik.

Új divat van ám a mai fiatalok körében. Már nem az esztelen fogyasztás, hanem a fenntartható fejlődés. A mai egyetemisták, a jövő anyukái és apukái már nem a tárgyi alapú birtoklást, hanem az élmény alapú életet tartják fontosnak.

Gyakorlati tudás az adatok, memóriaterhelő feladatok helyett. Igen, tanuljanak meg bánni a pénzzel, tanuljanak meg bánni egy családi kasszával. Tanuljanak meg élni a valóságban. Mert nem jön sem Óz, sem Hanrry Potter, hogy elvarázsolja őket onnan. Értéket pedig csak értéken alapuló oktatással lehet teremteni. Ahol a fontossági sorrendet nem az határozza meg, hogy az aktuális elektronikai piac mit diktál. Értelmes, érett digitális tudás hozzá tartozik az alapműveltséghez. De a lónak két oldala van. Nem célszerű átesni rajta.

Csak néhány kérdés. Mégiscsak Ön az Olvasáskutató… és anya…. és nagymama….

Ön szerint milyen módon magyarázzam meg a 9 évesemnek, hogy most rögtön tegye le az Egri csillagokat és olvasson helyette Hanrry Pottert? Vagy Ruminit, amit sírva tett le, mert annyira utálta? Hogyan töröljem ki az agyából A koppányi aga testamentumát? Hogyan magyarázzam meg neki, hogy az imádott Fekete István nem illeszkedik majd az új NAT-ba és feledje el? Mi legyen a Jókai mesékkel, amin felnőtt? Hogy mostantól kötelező lesz számítógép előtt görnyednie és nem olvashat a napon hasalva a réten, mert gyökeresen átalakul az irodalomtanítás. Most vegyek tabletet a 9 évesnek? Nekem sincs. Ha összetörik, ellopják, elhagyja, elromlik, elvarázsolja a nagy varázsló, akkor ki vesz másikat? Vagy nem lesz felszerelése és fekete pont? Esetleg, egyes? A blogját tovább írhatja? Ja, azt igen, mert az digitális. Azért tud csekket befizetni, ismeri a háztartás kiadásait, sőt sportol is. Most mondja meg, mit csináljak vele? Hol rontottam el?

Megyek és megveszem a Hanrry Pottert. Magamnak. Ja, inkább letöltöm. Mindegy, csak valaki varázsolja el ezt előlem. Esetleg Óz?

                                                                      askmissa.com

A divat változik, évszakról évszakra, a nagy divatházak már most – március derekán – a téli kollekción dolgoznak. Sokan naprakészek és ettől teljes a lelki békéjük, hogy folyamatosan toppon vannak és cserélik a ruhatárukat. A szerencséseknek még jól is áll az aktuális trend.

Idén tavasszal a pasztellszíneket és a visszafogott, mégis lendületes formákat hirdették ki győztesnek. Ahogy elnéztem néhány darabot, aki szerencsés és az anyukája a70-es években volt fiatal, kiválóan hasznosíthatja a ruháit.

Ám mi van azokkal a hölgyekkel, akik bár szeretnek alkalmazkodni a divathoz, mégsem cserélik le az egész ruhatárat 5-6 havonta. Mi történik, aki ragaszkodik a minőségi, kézműves termékekhez és akár még többet is áldoz rá. Igaz, ez nem az aktuális divatot követi percre pontosan. Erről kérdeztem Juhász Gézáné, Icut, aki táskákat, lakástextileket álmodik, alkot meg lelkéből és teljesíti sokszor a vásárlói egyedi megrendeléseit is.

Kell-e egy kézművesnek naprakészen követni a divatot?

Nagyon fontos képben lenni a divatot illetően, hiszen a kiegészítőknek passzolni kell a legújabb ruhákhoz, cipőkhöz.

Hogyan lehet megvalósítani a kézműves termékek jellegzetes tartósságát, egyediségét és a divat dinamikusan változó áramlatát?

Idén kedvez a divat nekem. Jellemzően nőies táskákat, kiegészítőket tervezek és varrok. Kedvenc színeim a föld színek. Az idei divat színei a kék, zöld, sárga, rózsaszín. Boldog voltam, amikor arról olvastam, hogy idén a fodor és a még több fodor lesz a menő. Minden kézművesnek meg van a jellegzetes stílusa, a kedvenc formája, színe, díszítési módja, ami csak rá jellemző. Úgy érzem az utóbbi időben én is megtaláltam a jellegzetes Icus stílust. Akárhogy is változik a divat, mégis benne lesz az ízlésem, a szívem és a lelkem.

                 

Tapasztalataid szerint a kiforrott személyiségű hölgyek ragaszkodnak a trendhez, vagy elfogadják a te javaslataidat, esetleg határozott elképzeléseik vannak?

 Vannak nagyon határozott hölgyek, akik ragaszkodnak az elképzelésükhöz, a többség mégis alakítható. Ezt feladatomnak is érzem, hogy ízlést formáljak.

Mennyire lehet megvalósítani az egyedi elképzeléseket? Ha olyat kérnek, amit nem szeretnél elkészíteni, mert tudod, hogy nem lesz szép, mit teszel?

 Az egyedi elképzelések eleinte kihívást jelentettek, most inkább akadályozónak találom. Ha nem fér bele az én ízlésvilágomba és lebeszélni sem tudom, akkor nem vállalom el. Ma már egyre többször mondok nemet. Ennek több oka is van, de elsősorban az, hogy van annyi munkám, hogy megtehetem, hogy csak azokat vállaljam, amikkel azonosulni tudok

Van-e idén tavaszra ajánlatod azoknak a hölgyeknek, akik szeretnének divatosan, ám mégis egyedien megjelenni a munkahelyen, a színházban, esetleg hétvégi kikapcsolódáskor?

Igen, idén tavaszra ajánlom az Ilonka rózsás táskát rózsaszínben, a tulipános táskát és a tavaszi zöld rózsás táskát. A táskákhoz kiegészítőket is készítettem: telefontok, tolltartó, kozmetikai táska, napló borító. Ezekből a romantikus anyagokból igény szerint laptop táskákat is varrok. A vagányabb stílust kedvelőknek ajánlom a webshopban is megtalálható színátmenetes farmer táskát.

Igényes és szép alkotások idén tavaszra, amiben benne van az alkotó szíve, lelke. Magunkkal vihetjük és borús napokon ránézve a virágoktól roskadó, vagy diszkréten sorakozó meseszép táskánkra, feltöltődünk és nem csak az ismerősök elismerő pillantásait fogadhatjuk egy ilyen táskával az oldalunkon. Önmagunkra is büszkék lehetünk. Jól, jót választottunk. 

Vajon miért nézzük nosztalgiával és keserédes várakozással azokat a filmeket, amelyek a régi, tengerentúli telepesek életét mutatják be? Miért olvassuk olyan szívesen azokat a könyveket, melyek teret adnak a képzeletnek, és saját magunk is beleélhetjük magunkat abba a korba, illetve továbbgondolhatjuk mai életünkkel? Sokakban felmerült már a fenntartható fejlődés, az önfenntartó élet gondolata. Néhányukban konkrét cselekvéssé is válik és vidékre költözik. Aki eltökélt, és jól tudja, hogy a romantika mögött munka van. Verejték és küzdés. Küzdés az újjal, az ismeretlennel, az időjárással, a kártevőkkel, az emberekkel.

Ebbe a világba kalauzol el minket Laura Ingalls Wilder,  A farm, ahol élünk című regényfolyamban. Erről beszélgettünk a könyvet hiánypótlóként magyar nyelven megjelentető Novák Tímeával.

Kézenfekvő a kérdés: honnan jött az ötlet a könyvsorozat kiadására?

Ahogy nagyon sokan, én is szerettem és néztem a filmsorozatot, aminek az elején elhangzik, hogy „készült Laura Ingalls Wilder regénysorozata alapján”. Felnőttként, édesanyaként is foglalkoztatott és keresni kezdtem a regénysorozatot. Mivel magyar nyelven nem volt elérhető a 9 részes könyvsorozat, ezért célul tűztem ki,hogy a teljes kilenc kötetet, amit Laura Ingalls Wilder írt, megjelentetem. Miután ennek minden hátterét megszerveztük, elkezdődött a munka. Most már a hetedik kötet kerül nyomás alá. Mindig is szerettem A farm, ahol élünk című TV-sorozatot, mert úgy gondolom, az az életminőség, amelyet annak a korszaknak az erkölcsi irányadó mértéke képviselt, igaz értékeket hordoz magában a mai világ számára. Úgy vélem, e művek esetében is igaz: a könyv még mélyebb átélést ad, és jellegéből adódóan nagyobb élményt nyújt.

Ezek szerint szereti a magyar közönség. Mi az, amit ad az olvasóknak? Hogyan tudják a több, mint 100 éves történeteket beilleszteni a mindennapjaikba?

Erkölcsi iránymutató mérték, ez az, amit elénk tesz. Fontos, hogy mit adunk át a gyermekeinknek. Ebben a történetben a gyermekek tisztelik a felnőtteket, a szüleiket. A viták, konfliktusok is megjelennek természetesen, és gyönyörűen kirajzolódik ezek megoldása. Az ő életük példa minden korosztály számára, főleg ebben az elkorcsosult, önmagából kifordult világban. A könyv szinte iránytűként szolgál. Hiszen fellelhetőek benne a gazdasági nehézségek, a veszteségekkel való megküzdés, amelyekkel sokan ma is szembenézni kényszerülnek. Akkor volt egyfajta biztonság, amit adtak egymásnak. Most nincs. A kérdésre, azaz hogy hogyan lehet a több, mint 100 éves történeteket beilleszteni a mindennapjainkba, válaszoljon inkább maga az írónő:

„Amikor a régmúlt időkről szóló történeteimet olvasod, remélem, emlékezni fogsz rá, hogy csakis őszintének érdemes lenni, és hogy ugyanazok a dolgok adnak az embernek boldogságot most, mint amik régen is. Nem az tesz boldoggá, amid van, hanem a szeretet, a kedvesség, hogy segítünk egymáson és hogy egyszerűen jók vagyunk.”

~Laura Ingalls Wilder~

Lehet azt tudni, hogy Laura miért kezdte el a könyvek írását? Miért látta fontosnak, hogy továbbadja a tapasztalatait a következő generációnak?

Igen. Laura, édesapja iránti tiszteletből és szeretetből misszióként megőrizte a meséit. Az a rengeteg történet, amit tudott és ami vele megtörtént, a pionír élet mesélőjeként tette őt híressé. Az 1937-es detroiti könyvvásáron, amikor a 4. részt (A Szilva-patak partján) először adták ki, a közönség előtt így válaszolt a kérdésre, mi volt a célja könyveinek megírásával:

Azon gondolkodtam, milyen csodálatos gyermekkorom is volt. Láttam az egész határvidéket: az erdőket, az indiánok által lakott hatalmas síkságokat, a határvidéki városokat, a vasút építését vad, még be nem települt vidékeken, a földek birtokba vételét, ahogy a farmerek érkeztek, hogy földtulajdont szerezzenek. Ráébredtem: mindezt láttam és átéltem. A határ betelepülésének egymás után következő fázisait. Elsőként a határszéli lakosok, majd a pionírok - az úttörők -, aztán a farmerek és a városépítők, városalapítók. Ekkor értettem meg: egész életem képviselte és kifejezte az amerikai történelem egy egész időszakát. Amikor a határ eltűnt, a mezőgazdaság vette birtokba a területet, amikor egy farmerhez mentem feleségül. Úgy tűnt számomra, gyerekkorom sokkal, de sokkal gazdagabban és érdekesebben telt, mint a mai gyermekeké, annak ellenére, hogy azóta mennyi sok új találmány és micsoda fejlődés történt. Azt szerettem volna megmutatni a mai kor gyermekeinek, hogyan kezdődtek a dolgok. Hogy megtudják, mi van azok mögött a dolgok mögött, amiket most látnak. Hogy mi tette Amerikát azzá, ahogyan azt most ismerik. Ekkor döntöttem el: megírom gyermekkorom történetét néhány kötetben, egy hétkötetes* történelmi ifjúsági regénysorozatban, amely az amerikai határvidék minden aspektusát bemutatja.

Miután a munka jól indult, azt mondták, ilyesmit eddig még nem csinált más. Többkötetes regények csupán felnőtteknek íródtak. A lányom, Rose Wilder Lane szerint ez valami egyedi lehet, mivel többrészes ifjúsági regényt eddig még senki nem írt. Mindig van valaki, akinek elsőnek kell lennie.

Én pedig átéltem azokat a napokat mamával és papával.”

~Laura Ingalls Wilder~

*Laura a nyolcadik kötetet (Azok a boldog, arany évek) ebben az időben még nem tervezte megírni, a kilencedik kötet (Az első négy év) pedig csak post humus jelent meg 1971-ben.

Melyik korosztályt szólítja meg leginkább a könyvsorozat?

Nagy örömmel tölt el, hogy minden korosztály olvassa ezeket a könyveket. Külön öröm számomra, hogy sok férj lepi meg feleségét velük, sok kisgyermekes szülő esti meseként ezekből a könyvekből olvas fel. A visszajelzésekből, a fotókból látom, hogy a gyermekek kezében is ott a könyv, és nemcsak egy fotó erejéig. Ami szintén örömre ad okot, hogy több iskola is rendel a könyvtárának nagyobb mennyiséget és napköziben olvassák a gyerekeknek. Ők aztán kérik a szüleiktől, hogy otthon is meglegyen, hogy a saját tempójukban is olvashassák. Az olvasókkal folytatott beszélgetésekből tudom, annak is nagyon örülnek, hogy nem a sorozatot olvassák vissza, hanem rengeteg új történettel találkoznak a könyv lapjain, és megismerhetik a valós Ingalls család életét. A nyugdíjas korosztály is örömmel veszi kézbe, hiszen közülük sokan még tudják és ismerik ezeket az értékeket.

Sok apró háttér információt is adsz az olvasóknak. Ezek lényeges dolgok ahhoz, hogy a kort, a köteteket, az embert meg lehessen érteni. Milyen pluszt tud adni a közösségi oldal?

Február 23-án volt kétéves az oldalunk. Nem terveztem napi frissítéseket, de az emberek igénylik. Hiányolták, amikor kevesebb bejegyzés került ki egy-egy napon. Naponta kapok privát üzeneteket. Ebből is tudom, hogy mennyit ad A farm, ahol élünk az olvasóknak. Átformálja a személyiséget, megmutatja a szépséget és rácsodálkoztat arra a világra, amiben élünk. Sokaknak az jelenti a napi feltöltődést, nyugalmat, hogy fellép az oldalra és elolvassa, megnézi az aznapi bejegyzéseket.

Amikor Tímeával beszélgettünk, megérintett nyílt őszintesége. Hiszen áradt belőle a szeretet, a lendület, és tudta, hogy amit tesz, azt egy olyan letűnőben lévő világ érdekében teszi, aminek az értékeit szerencsére ma már egyre többen kezdik felismerni. Egy sikeres fiatal nő, aki ezek szerint az értékek szerint éli családi életét. Ma, a XXI. században ez példaértékű.

Ha elolvassuk a köteteket, kirajzolódik belőlük, hogy nem a fejlődés és a technika vívmányait elutasító, a maga vélt vagy valós bölcsességéhez bigottan ragaszkodó csökönyös emberekről szól, hanem a fejlődésért lendületesen és elszántan dolgozó és a technika, az ipar forradalmait jól használó családok életét ismerhetjük meg. Amihez szorosan hozzátartozott a szilárd jellem, a következetesség, az erkölcs, a vasárnapi istentisztelet, és azok az értékrendek, melyek alapján fel lehetett építeni egy társadalmat. Amit aztán a következő generációk sokasága sajnos úgy folytatott, hogy a fejlődés oltárán feláldozta az értékrendjeit. Ám ha az alapok kikerülnek a ház alól, mert szépen lassan kimossa az ár, akkor az építmény összedől. Legyen ez akár az amerikai telepesek által felépített „szép új világ” vagy bármely más hely a világon. Akár itt Magyarországon is. Ezért kiemelkedően fontos, hogy szem előtt tartsuk ezt a nagyszerű gondolatot:

„Ha olvasod a történeteimet, amik hajdan voltak, remélem, emlékezni fogsz rá, hogy a dolgok, amelyek igazán érdemlegesek és boldoggá tesznek, ugyanazok, amik akkor is voltak. Bátorság, jóság, lojalitás, igazság, segítőkészség: ezek változatlanok és mindig szükség lesz rájuk.”

~Laura Ingalls Wilder~

A Pioneer Publishing Kiadó sok szeretettel vár minden érdeklődőt Facebook oldalán és honlapján: www.farmaholelunk.net

fotók: Pioneer Publishing Kiadó