A világ kigubancolása bennem, mostanában a karaktergyilkosság köré rendeződik.

Mit is értünk a kifejezés alatt. Néhány éve előszeretettel használják olyan emberek lejáratására, akire sokan figyelnek, akivel szemben az egyes egyénnek, vagy csoportnak érdeksérelme van. A dolog teljesen logikusan átlátható.  Politikai megjelenése 2004-ben Amerikában datálódik, ahol a negatív kampány elemeként kezdték használni.

Természetesen ez is megjelent a magyar közéletben, onnan a hihetetlen gyorsan került a gazdaság, az oktatás, de még a gyermek közösségek „kedvelt” eszköze lett a másik gyerek, vagy akár a tanárok mentális tönkretételének.

Azt már rég tudjuk, hogy jelenleg mentálisan (lelki, pszichológiai értelemben) folyik egy „háború”, ami mindennél pusztítóbb.  Az elménket támadja ezernyi impulzus és ember legyen a talpán, aki eligazodik közötte. Védekezni ellene csak a tudatos médiafogyasztással, tanulással, olvasással lehet.

A tudatos médiafogyasztás, a közösségi oldalak jól ( vagy egyáltalán nem ) használata  mindennél jobban megvédi az elménket a romboló hatásoktól. Sajnos csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.

Ahhoz azonban, hogy megértsük milyen eszközökkel élnek velünk szemben, kicsit értenünk kell a közösségi oldalak működési elvét. A több száz ilyen hálózat közül a legismertebb és Európában máig a leggyakoribb a Facebook oldal, ami több millió embert /valós és álprofillal/ fog össze. Emlékezhetünk az internet hőskorában kialakuló iwiw-re, ahová sokan súlyos százezreket fizettek, hogy meghívót kapjanak. Mert akkor a fő vezérelv az önmagam megmutatása, illetve a mások életének figyelemmel kísérése volt. Ezt söpörte le a Facebook a maga kötetlenségével, szabadon csatlakozhatóságával.

A Facebook az idők során sajátságos algoritmust alakított ki. Ma az üzenőfalon az jelenik meg, amivel a legtöbbet foglalkozunk. Ha rákeresünk egy termékre egy kereső oldalon, biztos, hogy az üzenőfalon hamarosan megtaláljuk több formában. Ha egy témakör érdekel, akkor utána járunk (jó esetben) és belépünk csoportokba, követünk ezzel foglalkozó oldalakat. Az algoritmus úgy működik, hogy elénk hozza a témával foglalkozó közel összes hírt, oldalt, egyszóval tartalmat. Minél többet like érkezik tőlünk egy adott témában, annál több információt kapunk róla. Azonban csak erről. Nem adja meg a lehetőséget, hogy pro és kontra elven mérlegelhessünk, és mintegy „AHA élményként” rácsodálkozzunk a dolgok másik oldalára. Ezt leginkább a szemellenzős lóhoz tudnám hasonlítani. Csak előre nézni, a készen elénk adott információt mérlegelés nélkül elfogadni.

Nos erre az alapvetésre épít a karaktergyilkosság is. Ez nem más, mint egy ellenimázs kampány ami nem a politikus ( tanár, orvos, gazdasági szakember, volt feleség/férj) konkrét cselekvésére apellál, hanem személyiségjegyeire, jellemére, és ezt igyekszik felnagyítani. Tehát  általánosít, csúsztat, féligazságokat ír, vagy mond és teszi ezt minden fórumon. A következő lépés az, hogy ehhez felhasználja azokat az eszközöket, amik a Facebookot használók számára jól ismert. Ilyen például a mém (az interneten divat szerűen terjedő kép vagy kép-szöveg kapcsolat. Tartalma rendszerint vicc, pletyka, kép, (ál)hír. /Veszelszki Á. Konfliktuskezelés a médiában)/) amit előszeretettel felhasználnak egy-egy előnytelenül elkapott pillanatot fotózva mintegy alátámasztva ezzel a célszemély alkalmatlanságát, jellemhibáit, esetleg testi adottságait is kifigurázza. De beszélhetünk a kamuprofilkoról, illetve a troll (a sokrésztvevős virtuális kommunikációban szándékosan zavart keltő személy, provokatőr, a számítógép közvetítette beszélgetések résztvevője. Valós célja azonban a téma, a közösség bomlasztása, konfliktusok előidézése. (Veszelszki 2012))

Ezekre az összetevőkre csodálatosan fel lehet építeni egy karaktergyilkosságot. A Facebookon elindulva, amit átvesz a like, a kattintás vadász bulvár, vagy fél bulvár média és már a téma résztvevője porba is hullt.

Ma már nem divat az információ, az informátor hitelességét ellenőrizni. Ma már könnyen lehet egy egykori elítéltből a jog, az erkölcs bajnoka, mert a Facebookon jól megmondta. Sajnos az elménk ellen folytatott többfrontos támadás már kiölte a gondolkodás ősi művészetét.

S hogy ez mennyire régen így van. Emlékezzünk csak. Jézus bevonul az ünneplő tömeg előtt, majd néhány óra múlt őt ölik meg a rabló helyett. Mert a nép így kiáltott. Háromszor. Megerősíti önmagát a választásban. Ez nem más, mint egyszerű tömegpszichózis. A gondolkodásra képtelen, szándékosan hülyített ember büszke választása.

De emlékezhetünk egy Hitler nevű férfi mellé felsorakozó országra és fél Európára…

Vagy az 50-es évek terménybeszolgáltatás, padlássöprés, kulák kivégzések. Igen, megölték a rendszer ellenségét, de a nép éhezett.

A valóságshow-n, Mónika és hasonlókon felnőtt generáció ma már elhiszi, amit egy nap 5-10 alkalommal az arcába tol a Facebook. Ma már elhiszi, hogy a jellemgyilkos mondat igaz. Nem mérlegel, nem hisz a saját szemének, hanem az „igen érkezett több milliárd a városba, megújultak közterek, épületek, parkok, DE, lehetett volna jobban, olcsóbban, és biztosan ellopták a pénzt” gondolatot vallja.  Az hogy ezeknek szigorú elszámolási, tervezési, és egyéb jogi vonatkozása van, már nem jut el az elméjébe. Mert olvastam a Facebook megmondó emberétől. Az, hogy nem törik ki a lába, miközben az orvoshoz megy, n(mert még véletlenül orvos, szakorvos is van)  vagy az óvodába, vagy az új bölcsibe viszi a gyermekét az, teljesen rendben van. Mondhatnám természetes.

A politikai( gazdasági, pedagógusi, orvosi) hullák a káröröm, az ízléstelenség, a butaság talaján és sajnos a hátország hiányaként termelődnek. Ha ki merünk állni valaki vagy valami mellett és azt mondani eddig és nem tovább. Most már elég. Mert van eredmény, mert felmutatható, kézzelfogható, mindenki számára pozitív és jó. Akkor elérjük a végét és nem mérgező környezetben élünk. Hanem konstruktívan előre visszük az adott területet. A bumeráng pedig mindig visszafordul. Mert lehet így is. Mert lehet együtt is gondolkodni. Mert ha a karaktergyilkos eléri a célját és ő kerül a hatalomba, katedrára, orvosi székbe, bárhová akkor mi fog változni? A világon semmi. A rend(szer) ugyan úgy köt mindenkit a szabályokhoz, amitől eltérni felelősséggel nem lehet.

Ha pedig a történelemből hoztam példákat az emberi elme sötét oldalára, akkor egy kis zenei aláfestéssel oldanám ezt súlyossá váló társadalmi folyamatot.

https://www.youtube.com/watch?v=cQv1aYyVUV 

Felhasznált irodalom:

• Zsolt Péter A karaktergyilkosság (Méltányosság Politikaelemző központ )

• Veszleszki Ágnes Konfliktuskezelés a közösségi médiában

• Veszelszki Ágnes Az álhírek extra – és intralingvális jellemzői

• Fodros István Válságkommunikáció