Vajon miért nézzük nosztalgiával és keserédes várakozással azokat a filmeket, amelyek a régi, tengerentúli telepesek életét mutatják be? Miért olvassuk olyan szívesen azokat a könyveket, melyek teret adnak a képzeletnek, és saját magunk is beleélhetjük magunkat abba a korba, illetve továbbgondolhatjuk mai életünkkel? Sokakban felmerült már a fenntartható fejlődés, az önfenntartó élet gondolata. Néhányukban konkrét cselekvéssé is válik és vidékre költözik. Aki eltökélt, és jól tudja, hogy a romantika mögött munka van. Verejték és küzdés. Küzdés az újjal, az ismeretlennel, az időjárással, a kártevőkkel, az emberekkel.

Ebbe a világba kalauzol el minket Laura Ingalls Wilder,  A farm, ahol élünk című regényfolyamban. Erről beszélgettünk a könyvet hiánypótlóként magyar nyelven megjelentető Novák Tímeával.

Kézenfekvő a kérdés: honnan jött az ötlet a könyvsorozat kiadására?

Ahogy nagyon sokan, én is szerettem és néztem a filmsorozatot, aminek az elején elhangzik, hogy „készült Laura Ingalls Wilder regénysorozata alapján”. Felnőttként, édesanyaként is foglalkoztatott és keresni kezdtem a regénysorozatot. Mivel magyar nyelven nem volt elérhető a 9 részes könyvsorozat, ezért célul tűztem ki,hogy a teljes kilenc kötetet, amit Laura Ingalls Wilder írt, megjelentetem. Miután ennek minden hátterét megszerveztük, elkezdődött a munka. Most már a hetedik kötet kerül nyomás alá. Mindig is szerettem A farm, ahol élünk című TV-sorozatot, mert úgy gondolom, az az életminőség, amelyet annak a korszaknak az erkölcsi irányadó mértéke képviselt, igaz értékeket hordoz magában a mai világ számára. Úgy vélem, e művek esetében is igaz: a könyv még mélyebb átélést ad, és jellegéből adódóan nagyobb élményt nyújt.

Ezek szerint szereti a magyar közönség. Mi az, amit ad az olvasóknak? Hogyan tudják a több, mint 100 éves történeteket beilleszteni a mindennapjaikba?

Erkölcsi iránymutató mérték, ez az, amit elénk tesz. Fontos, hogy mit adunk át a gyermekeinknek. Ebben a történetben a gyermekek tisztelik a felnőtteket, a szüleiket. A viták, konfliktusok is megjelennek természetesen, és gyönyörűen kirajzolódik ezek megoldása. Az ő életük példa minden korosztály számára, főleg ebben az elkorcsosult, önmagából kifordult világban. A könyv szinte iránytűként szolgál. Hiszen fellelhetőek benne a gazdasági nehézségek, a veszteségekkel való megküzdés, amelyekkel sokan ma is szembenézni kényszerülnek. Akkor volt egyfajta biztonság, amit adtak egymásnak. Most nincs. A kérdésre, azaz hogy hogyan lehet a több, mint 100 éves történeteket beilleszteni a mindennapjainkba, válaszoljon inkább maga az írónő:

„Amikor a régmúlt időkről szóló történeteimet olvasod, remélem, emlékezni fogsz rá, hogy csakis őszintének érdemes lenni, és hogy ugyanazok a dolgok adnak az embernek boldogságot most, mint amik régen is. Nem az tesz boldoggá, amid van, hanem a szeretet, a kedvesség, hogy segítünk egymáson és hogy egyszerűen jók vagyunk.”

~Laura Ingalls Wilder~

Lehet azt tudni, hogy Laura miért kezdte el a könyvek írását? Miért látta fontosnak, hogy továbbadja a tapasztalatait a következő generációnak?

Igen. Laura, édesapja iránti tiszteletből és szeretetből misszióként megőrizte a meséit. Az a rengeteg történet, amit tudott és ami vele megtörtént, a pionír élet mesélőjeként tette őt híressé. Az 1937-es detroiti könyvvásáron, amikor a 4. részt (A Szilva-patak partján) először adták ki, a közönség előtt így válaszolt a kérdésre, mi volt a célja könyveinek megírásával:

Azon gondolkodtam, milyen csodálatos gyermekkorom is volt. Láttam az egész határvidéket: az erdőket, az indiánok által lakott hatalmas síkságokat, a határvidéki városokat, a vasút építését vad, még be nem települt vidékeken, a földek birtokba vételét, ahogy a farmerek érkeztek, hogy földtulajdont szerezzenek. Ráébredtem: mindezt láttam és átéltem. A határ betelepülésének egymás után következő fázisait. Elsőként a határszéli lakosok, majd a pionírok - az úttörők -, aztán a farmerek és a városépítők, városalapítók. Ekkor értettem meg: egész életem képviselte és kifejezte az amerikai történelem egy egész időszakát. Amikor a határ eltűnt, a mezőgazdaság vette birtokba a területet, amikor egy farmerhez mentem feleségül. Úgy tűnt számomra, gyerekkorom sokkal, de sokkal gazdagabban és érdekesebben telt, mint a mai gyermekeké, annak ellenére, hogy azóta mennyi sok új találmány és micsoda fejlődés történt. Azt szerettem volna megmutatni a mai kor gyermekeinek, hogyan kezdődtek a dolgok. Hogy megtudják, mi van azok mögött a dolgok mögött, amiket most látnak. Hogy mi tette Amerikát azzá, ahogyan azt most ismerik. Ekkor döntöttem el: megírom gyermekkorom történetét néhány kötetben, egy hétkötetes* történelmi ifjúsági regénysorozatban, amely az amerikai határvidék minden aspektusát bemutatja.

Miután a munka jól indult, azt mondták, ilyesmit eddig még nem csinált más. Többkötetes regények csupán felnőtteknek íródtak. A lányom, Rose Wilder Lane szerint ez valami egyedi lehet, mivel többrészes ifjúsági regényt eddig még senki nem írt. Mindig van valaki, akinek elsőnek kell lennie.

Én pedig átéltem azokat a napokat mamával és papával.”

~Laura Ingalls Wilder~

*Laura a nyolcadik kötetet (Azok a boldog, arany évek) ebben az időben még nem tervezte megírni, a kilencedik kötet (Az első négy év) pedig csak post humus jelent meg 1971-ben.

Melyik korosztályt szólítja meg leginkább a könyvsorozat?

Nagy örömmel tölt el, hogy minden korosztály olvassa ezeket a könyveket. Külön öröm számomra, hogy sok férj lepi meg feleségét velük, sok kisgyermekes szülő esti meseként ezekből a könyvekből olvas fel. A visszajelzésekből, a fotókból látom, hogy a gyermekek kezében is ott a könyv, és nemcsak egy fotó erejéig. Ami szintén örömre ad okot, hogy több iskola is rendel a könyvtárának nagyobb mennyiséget és napköziben olvassák a gyerekeknek. Ők aztán kérik a szüleiktől, hogy otthon is meglegyen, hogy a saját tempójukban is olvashassák. Az olvasókkal folytatott beszélgetésekből tudom, annak is nagyon örülnek, hogy nem a sorozatot olvassák vissza, hanem rengeteg új történettel találkoznak a könyv lapjain, és megismerhetik a valós Ingalls család életét. A nyugdíjas korosztály is örömmel veszi kézbe, hiszen közülük sokan még tudják és ismerik ezeket az értékeket.

Sok apró háttér információt is adsz az olvasóknak. Ezek lényeges dolgok ahhoz, hogy a kort, a köteteket, az embert meg lehessen érteni. Milyen pluszt tud adni a közösségi oldal?

Február 23-án volt kétéves az oldalunk. Nem terveztem napi frissítéseket, de az emberek igénylik. Hiányolták, amikor kevesebb bejegyzés került ki egy-egy napon. Naponta kapok privát üzeneteket. Ebből is tudom, hogy mennyit ad A farm, ahol élünk az olvasóknak. Átformálja a személyiséget, megmutatja a szépséget és rácsodálkoztat arra a világra, amiben élünk. Sokaknak az jelenti a napi feltöltődést, nyugalmat, hogy fellép az oldalra és elolvassa, megnézi az aznapi bejegyzéseket.

Amikor Tímeával beszélgettünk, megérintett nyílt őszintesége. Hiszen áradt belőle a szeretet, a lendület, és tudta, hogy amit tesz, azt egy olyan letűnőben lévő világ érdekében teszi, aminek az értékeit szerencsére ma már egyre többen kezdik felismerni. Egy sikeres fiatal nő, aki ezek szerint az értékek szerint éli családi életét. Ma, a XXI. században ez példaértékű.

Ha elolvassuk a köteteket, kirajzolódik belőlük, hogy nem a fejlődés és a technika vívmányait elutasító, a maga vélt vagy valós bölcsességéhez bigottan ragaszkodó csökönyös emberekről szól, hanem a fejlődésért lendületesen és elszántan dolgozó és a technika, az ipar forradalmait jól használó családok életét ismerhetjük meg. Amihez szorosan hozzátartozott a szilárd jellem, a következetesség, az erkölcs, a vasárnapi istentisztelet, és azok az értékrendek, melyek alapján fel lehetett építeni egy társadalmat. Amit aztán a következő generációk sokasága sajnos úgy folytatott, hogy a fejlődés oltárán feláldozta az értékrendjeit. Ám ha az alapok kikerülnek a ház alól, mert szépen lassan kimossa az ár, akkor az építmény összedől. Legyen ez akár az amerikai telepesek által felépített „szép új világ” vagy bármely más hely a világon. Akár itt Magyarországon is. Ezért kiemelkedően fontos, hogy szem előtt tartsuk ezt a nagyszerű gondolatot:

„Ha olvasod a történeteimet, amik hajdan voltak, remélem, emlékezni fogsz rá, hogy a dolgok, amelyek igazán érdemlegesek és boldoggá tesznek, ugyanazok, amik akkor is voltak. Bátorság, jóság, lojalitás, igazság, segítőkészség: ezek változatlanok és mindig szükség lesz rájuk.”

~Laura Ingalls Wilder~

A Pioneer Publishing Kiadó sok szeretettel vár minden érdeklődőt Facebook oldalán és honlapján: www.farmaholelunk.net

fotók: Pioneer Publishing Kiadó